A Kincskereső Meseterápiás Módszer
„Kisgyermekkortól keresi az ember – legtöbbször élete végéig – a kincset, a lényeget, a maradandót, azt, ami boldoggá teszi, s hol ebben, hol abban találja meg. Van, amikor a konkrét anyagi javak, pénz, arany keresése a cél, sokszor kapcsolatok vég nélküli hajszolása, máskor ismeretek halmozása, vagy élmények habzsolása. Ám ezek a kincskeresések legtöbbször nem akarnak véget érni. Csak a keresés marad, a megszerzett kincs valahogy nem lesz a végső, nem elégíti ki a keresőt. Ezzel szemben mit mutatnak erről a mesék? Majdnem minden mese hőse útnak indul, hogy megkeresse a maga kincsét…”
„A mesék világa ősi keletű. Végighúzódik az emberiség egész történetén. Gondolhatunk a legrégebbi korokra, az antik mesemondókra, amikor Homérosz és mások, recitáló hangon mesélték a köréjük csoportosuló embereknek a fantázia és a valóság határmezsgyéjén született, később aztán szájról-szájra terjedő, csodás történeteket. Gondolhatunk a Kelet varázslatos, titkokkal övezett világára, háremhölgyek fátyolos hangjára, vagy akár – átugorva sok-sok évszázadot – a közelmúlt paraszti kultúráira is, ahol a fonóban és a közösségi élet egyéb színhelyein asszonyok és férfiak meséltek a maguk és egymás szórakoztatására, de egyúttal okulására is. Őseink még jól tudták, hogy a mesén keresztül segítséget, útmutatást kaphatnak saját válságaikra is.
A mesét csak az újabb időkben tekintik gyermekműfajnak, régen a mesemondás és hallgatás végigkísérte az emberek életét; a hallgatók fölfedezték magukat a mesékben, és megfejtve a jelképes üzeneteket, a mese analógiájára megoldást kaptak saját problémáikra, életkérdéseikre is. Valamikor ezeket az üzeneteket még könnyűszerrel dekódolták az emberek, vagyis a mesében föllelhető motívumokra, fordulatokra „ráültették” saját élethelyzetüket. Mára elszakadtunk a mítoszok világától, és kevésbé gondolkodunk képekben, ezért a szimbolikus formában megjelenő mondanivaló lefordításához olykor „közvetítőre” van szükség.
A Kincskereső Meseterápiás Módszert Antalfai Márta 1998-2002 között dolgozta ki, s tanított az ELTE Személyiség-és Klinikai Pszichológia Tanszék hallgatóinak. Első meseelemző tanulmánya Az istenhegyi székely leány című meséről 1997-ben jelent meg, 1999-ben pedig A női személyiségfejlődés elemzése a magyar népmesék tükrében. 2006-ban látott napvilágot A női lélek útja mondákban és mesékben című kötete, mely komplex és gazdag áttekintést ad a mesék, illetve a módszer kimeríthetetlen kincsestárából.
A mesék az emberi lélek alkotásai. A Kincskereső Meseterápia Módszere a mesék lélektani elemzésével közelíti meg a mesehősök próbatételeinek és megküzdéseinek értelmét, s célját. A bennünk lévő homo sapiensi értékeknek a mesék segítségével történő felfedezésére épül.
A mesék utat mutatnak az életproblémák és konfliktushelyzetek megoldásához, ugyanis a krízishelyzetekből győztesen a minőségi változást is magába foglaló „harmadik választás” útján kerülhetünk ki.
A mesei képek és cselekmények híven tükrözik, hogy azok belső világunkból érkeznek, s az alkotó fantázia kel életre bennük. A szimbólum, mint a mese szövete, a belső és külső világ metszéspontjainál szökken virágba. Ez a belső világ nem csak a mesélő személyes világa, hanem egyben a kollektív léleké, az emberiségé is. A kollektív lélek feneketlen kúthoz hasonló mélységeiben található a szimbólumok szülőanyja, az őskép. Megjelenéséhez azonban nélkülözhetetlen a külvilág aktivizáló ereje és az adott kornak, mint külső világnak a képe.
A módszer lényege tehát mesék segítségével felfedezni a személyiségünkben rejlő, még feltáratlan lelki kincseket, belső értékeinket. Minden életkor, fejlődési szakasz magában rejt olyan lehetőségeket, kreatív képességeket, amelyek kedvező feltételek mellett, külső segítséggel kibontakoztathatók. A belső világ megelevenedéséhez talán éppen a mesék a legalkalmasabbak, mivel szintén az ismeretlenből, intuícióink homályából érkeznek.
A mese alaptörténete mindig valamiféle konfliktusra épül. A mesehős szembetalálja magát egy problémával, ezért elindul, hogy egy szimbolikus úton át leküzdje az elé gördülő akadályokat. Ez az elindulás voltaképp a sorsunk fölvállalását jelképezi, azt, hogy hajlandók vagyunk szembenézni a feladatainkkal, és leküzdeni „a sárkányokat is”.
A személyiségfejlődés különböző állomásai, alaphelyzetei jelennek meg a mesékben, az adott életszakasz döntési és választási mozzanatai. A hősnek – aki eltévedt a sűrű erdőben, ezen döntési helyzetekre kell helyes választ adnia ahhoz, hogy elérje a személyiségfejlődés következő lépcsőfokát, pl. a serdülőkorból a felnőttkorba lépést.
Fontos momentum, hogy a hősnek – noha akadnak segítői – végtére is egyedül kell végighaladnia az úton, vagyis neki magának kell a személyes boldogságáért erőfeszítéseket tennie. A hangsúly a megoldáson van.
A kezdeti diszharmónia után végül minden a helyére kerül. „A jó elnyeri méltó jutalmát, a rossz pedig méltó büntetését.”
A klasszikus mesében mindennek megvan a maga helye és szerepe, úgy a jónak, mint a rossznak is. A negatív, félelmetes hősök például fontos szerepet töltenek be a gyerekek személyiségfejlődésében. Az emberi lélekben, különösen a gyermekek lelkében nagyon sok szorongás, testetlen, konkrét tárgyhoz nem kötődő félelem lapul. Az intenzív szorongások is gyermekkori eredetűek.
A félelem nem csak a külvilág által kiváltott reakció, de a kisgyerekben félelmet keltenek saját indulatai, agressziója is, amit a szülők megpróbálnak szabályozni. A mesében megjelenő negatív alakok (sárkányok, boszorkák és a többiek) segítenek neki abban, hogy formát öltsön az artikulálatlan, differenciálatlan (éppen ezért mindennél nyomasztóbb) félelem. Miután alakot ölt, pl. egy sárkány, boszorka formájában, már maga is lerajzolhatja, közel kerülhet hozzá, megszelídítheti. A mese végül föloldja a negatívumokat, hiszen a jó győzedelmeskedik a rossz felett.”
Az emberiséggel egyidős mesék arra hívják fel a figyelmet, hogy fantáziáink segítségével megnyílhatnak lelkünk azon csatornái, amelyek a személyiség mélyén rejlő „tiszta forráshoz” vezetnek. Ezért a mesék fontos útmutatók a kiteljesedés, egyéniséggé válás folyamatában.
A Kincskereső Meseterápiás Módszerben sor kerül a mesék főbb lélektani vonatkozású törvényszerűségeinek ismertetésére. Az egyes fejlődési állomások jellemző meséi segítséget nyújthatnak az adott életszakasz problémáinak és feladatainak megoldásához. Tágabb összefüggésben eligazíthatnak az élet labirintusában
A módszer gyermekeknél, serdülőknél és felnőtteknél egyaránt alkalmazható egyéni és kiscsoportos (6-8 fő) formában. Gyermekeknél (6-12 éves kor között) magatartászavarok, beilleszkedési és szocializációs problémák, szorongások, félelmek kezelésére. Serdülőknél és felnőtteknél életvezetési és párkapcsolati problémák, krízishelyzetek megoldására, életcél, életút megtalálásához, valamint pánikbetegségben és szorongásos zavaroknál.
A módszer fontos részét képezi a kedvenc mesével, annak elemzésével való munka. Szinte mindenkinek van kedvenc meséje, amit gyerekkorában számtalanszor olvasott, vagy olvastak neki a szülei. (Akik rendszerint elképzelni sem tudják, a gyereknek miért olyan érdekes századjára is ugyanaz a történet.) Ezt a kedvenc mesét föl tudjuk idézni magunkban felnőttkorunkban is, és ha végiggondoljuk az életünk meghatározó eseményeit, sokszor azonnal ráébredünk, hogy ez a mese „rólunk szól”.
A meseválasztásban gyakran az egyén problémája mutatkozik meg, az a konfliktus, amit fel kell oldania (pl. szülő-gyerek konfliktus, párkapcsolati problémák). Pszichoterápiás tapasztalataim alapján a gyermekek „kedvenc” meseválasztásában már benne rejlik a leendő sors, az a hozott életfeladat, nemegyszer életprobléma melyet életútjuk során majd fel kell ismerniük, és meg kell oldaniuk. A gyerekek, akik unos-untalan egy mesét követelnek, megéreznek valamit ebből, és rendszerint kísérteties ráérzéssel ki tudják választani a mesében „saját szerepüket”.
A csoportos terápia relaxációval kezdődik, ebben az állapotban mindenki felidézi választott meséjét, majd abból egy részletet, szereplőt, vagy helyszínt, amit később le is rajzol. A foglalkozások alkalmával közösen elemezzük minden csoporttag meséjét, úgy, hogy ahhoz a többiek is hozzárakják saját meglátásaikat. Ily módon a terápia még intenzívebb, hiszen úgy a mesék, mint a résztvevők is hatnak egymásra.
Szinte mindenféle problémára, válságra segítséget nyújtanak a mesék (a pánikbetegségtől kezdve a depresszióig, a szakmai – vagy párkapcsolati kudarcokig stb.).”
(Hogyan gyógyítanak a mesék? Interjú Antalfai Márta meseterapeutával. Mackay Zsaklin, Képmás Magazin 2008.)
A fentiekből is következően A Kincskereső Meseterápiás Módszer leginkább a mélylélektani iskolákhoz áll közel, azaz lényegét tekintve a mélylélektan meríthet legtöbbet a népmesékből. Ám nem hagyható ki belőle a pedagógiai megközelítés sem, hiszen a pedagógus is a személyiséggel foglalkozik.
A Módszer gerincét képező személyiségfejlesztés, mint célkitűzés, közös a pedagógiával és a pszichoterápiás iskolákkal is. Közös továbbá az értékek átörökítése, a hagyomány tisztelete, hiszen ősképekkel, archetípusokkal dolgozik. A Módszer további célkitűzései: az életcél kibontakozásának segítése, az élet értékeinek felmutatása, a jellemfejlesztés, melyek megegyeznek a pedagógia céljaival is.
Rövid ismertető a LEA szervezésében folyó akkreditált meseterápiás képzésről.
A meseterápiás képzés a mesék szimbólumvilágának elemzésén keresztül kívánja demonstrálni azok személyiség- és önismeret-fejlesztő hatását. Meseelemzések és esettanulmányok tükrében ismerteti meg a résztvevőkkel a személyiségfejlődés folyamán fontos szerepet játszó szimbólumok jelentéstartományát, a mesékben megjelenő archetípusok pozitív és negatív változatait, érzelmeinket, viselkedésünket és társas kapcsolatainkat befolyásoló hatásukat. Népmesék elemzésén keresztül foglalkozunk lelki élményvilágunk szimbólumokban megjelenő tartalmaival. Elemzésre kerülnek a személyiségfejlődés egy-egy állomásához kötődő krízisek és komplexusok. Áttekintjük a mesehősök által szimbolizált azon megküzdési stratégiákat, amelyek nem csak a normatív fejlődést segítik elő, hanem útmutatást adnak a belső destruktív energiák, az életút folyamán fellépő nehézségek, konfliktusok feldolgozásához is. Fókuszba kerülnek az „átmeneti korhoz" kapcsolódó krízisek és komplexusok. A csoporttagok megismerhetik az általuk választott kedvenc mese személyre szóló üzenetét, a szereplők és a cselekmény által szimbolizált fejlődési állomásokat. A mesék elemzéséhez ábrákat, táblázatokat használunk demonstrációként. Ezt követi a kreatív úton történő feldolgozás.
